Nem keveset vártam rá, de megérte – még úgy is, hogy a Bajnokból először a vázam elkészülte, majd az összeszerelés után is elfelejtettek szólni, hogy szevasz, hát lezárult már ez a művelet. Haragudni mégsem tudok, mert bár az alkatrészeket magam válogattam, Kopter arany keze nélkül nem állt volna össze ez a fekete-piros zsivány, aki többet már nem Stella, hanem Borisz. Ami maradt eredeti testéből, az a korábbi Puch Mistral váz, de most már selyemfeketére szinterezve, illetve az eredeti, karcsú stucni. Anatómiája ezeken túl: anodizált piros FIR200 felnik ezüst Miche kerékagyakkal fűzve (hátul flipflop, azaz a kerék megfordításával rögtön fixi lehet belőle), Miche középrész, 44/16-os hajtás, ipari csapágyas pedál, cyclocross fékkarok.

Ami már hazautamkor feltűnt, az a végtelenül halk üzemmód. Én, aki hozzászoktam az országútim zajaihoz, az első váltó rossz átdobója miatti kerregéshez és a legapróbb úthibánál is megcsörrenő lánchoz, mennybe mentem, amikor azt hallottam, hogy nem hallok semmit. Még a racsni is olyan finoman zümmög, hogy öröm hallgatni, de amikor tekerek, meg sem nyikkan a gép. Lopakodik.

Most már nem kell senkinek meggyőznie, hogy nagyvárosban nincs jobb egy singlespeednél. Meggyőztem magam.

Leadtam pár régi alkatrészt, meg kértem újakat. Ez történt ma a frissen nyílt, kettes számú, fixikre és egysebikre specializálódott Bajnok Szervizben. Stella, a 2008 szeptemberében vásárolt kecses-piros Puch Mistral országúti kerékpárom többé se nem piros, se nem országúti: koromfekete lesz és egyetlen lánckerék hajtja majd. Ami marad régi énjéből: váz és stucni, egyébként minden más új lesz őrajta. Ideje volt már, mert nehezen viselem az elvonást. Van is egy érzésem, hogy az átvétel napján egyetlen kurva sort sem fogok a képernyőre vésni.

Fontolgatom egy ideje, hogy átalakítsam az országútimat single speeddé. Városi tekeréseim folyamán ugyanis fokozatosan tudatosult bennem a tény, hogy egyáltalán nem váltok annyit fel-le, hogy ahhoz érdemes legyen fenntartanom egy hátsó váltót. Kizárólag az elsőt szoktam használni, a kelleténél hevesebb sprintek céljából (például hogy megtudjam, teljes erőfeszítéssel milyen gyorsan érek tőlünk a Rómaira), de ennyi – az esetek nagy részében tökéletesen megvoltam a 42/13-mas áttéttel. Kár tagadnom azt is, hogy voltak rám hatással Sheldon Brown gondolatai, vagy például a Macaframa című rövidfilm, ami a san franciscói fixistákat mutatja be. Nem beszélve arról, hogy egy letisztult bringa nem csak esztétikus, de könnyebb és kevésbé problémás is.

Az igazi lökést az a pár felni adta, amit kedves barátaimtól kaptam születésnapomra: elvittem őket Matuzmesterhez befűzetni, ma pedig át is vettem. Itt tartok egyelőre, a következő ügyet a váz képviseli.

- pirosra adonizált, FIR SC200 felnik
- ezüst Miche Primato Pistard agyak (hátul flip-flop)