Onnan a cím, hogy a műfajilag chillwave-nek (vagy dreampopnak) felcímkézett, baleári-pop-nosztalgiambient zenékhez előszeretettel készülnek ilyen tónusban fürdőző videók, gondoltam, ha már buborékfújásba kezdett a nyitott ablaknál, lovagoljuk meg a trendet, egy kis giccs még senkinek nem ártott meg. Ez jött ki.
Tegnap a nőm munkahelyén nem szólt egy lépcső a sötétben, hogy lesz ott még egy fok, a bokám erre egy reccsenéssel reagált, úgyhogy ma sántítva kerestem fel a Mester utcai rendelőintézetet. Az egészségügyi intézményekben tapasztalható, őrületbe kergető ingerszegénységen sajnos a falakra kihelyezett véradásos-mellrákos tacepaók sem segítenek, ilyenkor jön az intelligenstelefon, meg az ablakon túli világ feltérképezése. Ami itt most egészen véletlenül zöld-fehér volt.
Szóval hazalátogattam Szombathelyre Mediawave ügyben, és hát nem számítottam rá, hogy rögtön majdnem hibátlan élményekbe szaladok bele. Az egész kedd este kezdődött Berger Dalma eddigi talán legkerekebb projektjének, a Volkova Sistersnek erőteljes és szuggesztív műsorával (részletesebben erről itt írtam), és folytatódott tegnap a Messer Chups vérgőzös-ponyva-pszicho showjával, aminek főszereplője a fejük fölé vetített B-movie karaktereken – Frankenstein szörnyével enyelgő pucér nők, űrsisakos majmok, gézzel betekert zombik, meg egy kis Lugosi Béla – túl természetesen a jól szétzengetett szörfgitár volt. Zombie Girl pedig mindig tudja, mikor kell leheletnyire nyitnia a száját.
Miután megfelelő ujjgémberedést okoztam magamnak azon a politikai nagygyűlésen, amiről be kellett számolnom, örültem, hogy végre a zsebembe csomagolhatom a kezem. Mert hiába ver a nap agyon, kemény március ez. De aztán az egyik közeli autómentes övezetben, az Anker közben belefutottam abba a látványba, ami rendszerint nagyon kedvez a közérzetemnek, és miután egy ismerős jóvoltából pár napig tesztelhetek egy 8 milliméteres fisheye objektívet, nem voltam rest ezt az atmoszférát átmenteni az utókorba.
Megfordultunk a Bringaexpón, mert az jó (ide egy kicsivel többet is írtam róla, mint amennyit itt és most fogok). Egyedül az fért nehezen a fejembe, miért pakoltak be a kiállítás központi helyére egy spinning edzést, gondolom szarul volt megoldva a fűtés, ezért humánerőforrásra támaszkodtak, de mindegy is, a Csepel új bringái eleve sokkal jobban lekötötték a figyelmünket. Nekem meg külön az a hajtómű, amit itt találtam, eredetileg persze nem magyar gyártmány (Tajvanban készül, ha lehet hinni a híreknek, de attól még tartós), cserébe viszont eléggé kellemesen néz ki, és még nem is aggattak rá aranyárat. A héten már hívtam is a Csepelboltot, de még nem tudják árulni a cuccot, a telefon túlvégén nyilatkozó hölgy újabb próbálkozásokat javasolt. Ésakkor képek – többi a folytatásban.
Sohasem hallottam még a Wacky Partiesról, mindenesetre ők azok, akik elhatározták, ezen a hétvégén két budapesti aluljáróban is tartanak vigadalmat – engedély nélkül. Előző nap ezt idő előtt elfojtották az Astorián, a Váci utcai aluljáróban azonban elég sokáig rakhatták Mangóék a büntető technót, míg ki nem érkezett a hatóság. Bővebben erről itt írtam, néhány fotót viszont itt is megosztok.
Még jó, hogy rám lett szólva, máskülönben a nagy post-szilveszteri tespedésben nem jutott volna eszembe, hogy szombaton az Indafotó szervezésében lejuthatunk az épülőfélben lévő négyes metró Gellért tér és Kálvin közti szakaszába. A végeredményt egy sörrel fojtottuk le Rozmy és C0p társaságában, akik szintén jöttek exponálni.
