Jócskán el vagyok maradva ezzel, hiszen áprilisban jött ki a lemez, de mégiscsak szeretném pár év múlva elolvasni, miért is szerettem ennyire ennek a faszinak a munkáit.

2008-as első albumát elsősorban mély és steril jólfésültsége miatt, mondtam is, hogy van új a dub alatt (jaj). Aztán a második is visszatérő vendég lett a playlistben, komplexitásba öltöztetett house- és  techno-orientáltsága miatt. Ebben a pillanatban 452 meghallgatásnál járok 2562 ügyében a Last.fm szerint, az ilyesminek általában nyomós oka van, bár nem szoktam külön-külön elgondolkodni azon, mi lehet az, de most rábeszéltem magam, hiszen talán egyetlen poszt-dubstep-garage cuccot sem preferáltam ennyire és ennyiszer. És hát felmerült ugye az a kérdés is, hogy az új cuccot vajon szintén ilyen kiváltságokban részesítem-e, egyáltalán, merre ment el elődeihez képest?

Azon már általánosságban is eltöprengtem régebben, létezik-e valami hevenyészett algoritmus, ami alapján bizonyos zenéket megkedvelek, másokat meg nem, és arra jutottam, hogy a minimalista, szellős, levegősebb dolgokra előbb feküdtem rá bármi egyébnél (DJ Bratwa aláírása sejlik fel előttem a jó öreg IPC fórumról, miszerint “funk is the space between what’s played”). Ennél jobban nem merültem bele, de ennyi elég is volt, hogy a holland David Huismans zenéi teret nyerjenek nálam, az meg már csak hab volt a tortán, hogy dubtechnótól a broken beatig terjed a felfedezhető hatások palettája. Ahogyan nem lettem meglepve akkor sem, amikor azt olvastam róla, hogy fiatal kora óta nagy szerelme a house.

Lehetett arról olvasni, hogy a Fever kizárólag régi diszkólemezekről ollózott mintákat – innen a cím is -, nos, mindez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy több rajta az organikusabb, simulékonyabb hang, a struktúra maradt a jól bevált: egyszer visszahúz valami előtéri hangot a háttér puhaságába, majd valamit finoman becsavar, de nem a megüresedett helyre, hanem valahova a szomszédba, mindennek megvan a maga helye és ideje. Nem utolsósorban pedig maradunk a táncorientáltságnál, ami jó pont – és innentől kezdve én nem tudok rosszat mondani erről az anyagról.

Favoritok: Cheater, Brasil Deadwalker, Final Frenzy, This Is Hardcore.