Jul 24
Így kell a jól begyakorolt formulát megtölteni tartalommal.
Jun 11
Kibaszottul óriási volt, és ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül: tökéletes este tökéletes zenékkel, a detroiti mozsárágyú visszarepített minket valahova 17 éves korunk tájékára, amikor még a techno is az izmos őserőről szólt. A videót végignézni érdemes, nem csak az az egy zene szól, ami a legelején, történtek vágások. A legjobb volna visszahallgatni egyben az egészet (különösen azt, amikor beúszott a New Order Blue Monday-e, rá meg a French Kiss), mert egy csoda volt.
Jun 07
Jócskán el vagyok maradva ezzel, hiszen áprilisban jött ki a lemez, de mégiscsak szeretném pár év múlva elolvasni, miért is szerettem ennyire ennek a faszinak a munkáit.
2008-as első albumát elsősorban mély és steril jólfésültsége miatt, mondtam is, hogy van új a dub alatt (jaj). Aztán a második is visszatérő vendég lett a playlistben, komplexitásba öltöztetett house- és techno-orientáltsága miatt. Ebben a pillanatban 452 meghallgatásnál járok 2562 ügyében a Last.fm szerint, az ilyesminek általában nyomós oka van, bár nem szoktam külön-külön elgondolkodni azon, mi lehet az, de most rábeszéltem magam, hiszen talán egyetlen poszt-dubstep-garage cuccot sem preferáltam ennyire és ennyiszer. És hát felmerült ugye az a kérdés is, hogy az új cuccot vajon szintén ilyen kiváltságokban részesítem-e, egyáltalán, merre ment el elődeihez képest?
May 22
Megcsináltuk. Igaz, a többiek dzsemborizós műfajban, ketten viszont – mert voltunk olyan okosak, hogy haza akartunk teperni az esti Luke Slaterre, ami persze végül nem valósult meg – a helyzethez képest megfeszített hajtásban leszakadva a bólytól, ami az ilyen-olyan kitérőkkel és a soproni távval együtt 140 kilométerre rúgott. Ezt nyomtuk le öt és fél óra alatt úgy, hogy az utolsó negyvenen már úgy éreztem, mintha egy póznát állítottak volna bele a térdhajlatomba, minden megkezdett pedálkör egy-egy tisztességes adag kínkeservnek bizonyult.
És az igazán komoly senyvedés csak ezután jött, amikor a Keletiből kellett hazajutnom, na azt nem nagyon kívánnám senkinek. Ha akkor valaki le akart volna szedni a vázról, én valószínűleg nem nehezítettem volna meg a dolgát. De még így is, hogy nem nagyon vagyok edzésben, príma kis menet volt ez, a kéretlen lábterápia ellenére is, egyetlen sebességben. Simogatja az ember önbecsülését.
Pár, szifonnal készült pillanatkép a hajtás után.
May 14
Space Is Called néven továbbfuttatja DJ Cadik a korábban megkezdett bulisorozatát, elsősorban az elektronikus-futurisztikus beateket tolva a középpontba, ami nagyon is rendjén van, kell ez a pesti undergroundnak, mint egy falat kenyér. Igaz, az első buli lélekszáma ezt nem igazolta vissza, pedig a zseniális Spacekből ismerős Morgan Zarate olyan műsort rakott le, hogy nem tudtam ezt a videót megvágni 15 percesnél rövidebbre. Tessék-lássék.
May 05
Falty DL zenéinek többségét akkor ideális hallgatni, amikor az ember reggel szétcsappanva, sörfoltoktól ragadós cipőtalpon tart hazafelé a dekadencia aktuális poklából, kiüresedve, plexi tekintettel, még bőven leválva a munkába tartó többségi társadalomról, de már a felkelő nap sugarai által bökdösve.
A new yorki Drew Lustman zenéi vonzódnak ugyanis egyfajta fájdalmasabb melankóliához, bele-belefacsarnak a szívbe, távolba remegnek, magunkra hagyva a dombtetőn, mindezt ráadásul képesek a mély elektronika, a garage és a soulos énekfoszlányok furcsa házasításával elérni. Második lemeze, a You Stand Uncertain is halad tovább ezen a sávon, bár ezen én egy gombostűfejnyivel több plusszos érzelmet vélek felfedezni, a magányos boldogság mintha most kicsit fankibb lenne.
Kísérletezőkedvet többet érzek, de még mindig óvatosan bánik vele. A nyitó Gospel Of Opal, majd a Brazil például konkrét női énekeket felvonultató darabok, távol a korábbi álomszerű-szétszabdalt női vokáloktól; az emberünkre jellemző csilingelős-csillagközi ethoszt folytató Open Space a kellős közepén egyszercsak törzsies dobolással puhul fel; a személyes kedvencemmé avatott Eight Eighteen Ten visszhangzásából néha száraz elektro-zátonyok emelkednek ki; a Lucky Luciano minden eddiginél jobban a frontvonalba küldi az ütősöket; a Voyager már-már űrdiszkó. Eddigi munkáit tekintve tehát nem kapunk a nyakunkba túl sok újdonságot, de elárulom: ezzel az égvilágon semmi baj nincsen.
Egyvalami azonban egyértelműen illik erre az 51 percre: hogy nosztalgiája vállon vereget, helyenként könnycsordítóan, emlékeztetve az elektronikus zene zsenge hőskorára, a rave és a dobgép éveire, a szerotoninhiányos hajnalokra. Ajánlott hallgatmány.
May 04
Onnan a cím, hogy a műfajilag chillwave-nek (vagy dreampopnak) felcímkézett, baleári-pop-nosztalgiambient zenékhez előszeretettel készülnek ilyen tónusban fürdőző videók, gondoltam, ha már buborékfújásba kezdett a nyitott ablaknál, lovagoljuk meg a trendet, egy kis giccs még senkinek nem ártott meg. Ez jött ki.
Apr 28
Apr 07
Tegnap a nőm munkahelyén nem szólt egy lépcső a sötétben, hogy lesz ott még egy fok, a bokám erre egy reccsenéssel reagált, úgyhogy ma sántítva kerestem fel a Mester utcai rendelőintézetet. Az egészségügyi intézményekben tapasztalható, őrületbe kergető ingerszegénységen sajnos a falakra kihelyezett véradásos-mellrákos tacepaók sem segítenek, ilyenkor jön az intelligenstelefon, meg az ablakon túli világ feltérképezése. Ami itt most egészen véletlenül zöld-fehér volt.
Apr 04
Amekkorát dörrent tavaly a Katy On A Mission, és repetáztam belőle én is gyakran, annyira eresztett le a londoni undergroundból felkapott énekesnő debütáló albuma. Persze 21 éves még, ideje mint a tenger, legközelebb talán már rá is mer koppintani a producereinek körmére.
Katy B éppen nagyon fontos és aktuális név a brit színtéren, főleg a dubstep és pop keresztmetszetben. A Rinse FM aprócska házi dívája, akinek minden megnyilatkozásából süt, hogy ő egyáltalán nem számított ekkora bombasikerre, mint például a UK Chartba kerülés vagy a nagy kiadók kapkodása őutána (arra meg pláne nem, hogy egészen a nyolcadik kerületi Corvin Bevásárlóközpont háttérzene-playlistjéig is eljut).
Sőt, le merném fogadni, hogy hatását majd abban is mérni tudjuk, hogy milyen messze löki Bengát a ranglétrán felfele – ő volt ugye az a dubstep producer, aki a fent említett megahimnusz alapját adta, amit egyébként a tavalyi Outlookon is rommá játszottak. Bár igazából már ez sem kérdés, ha Benga és Skream és Artwork közös projektje, a Magnetic Man már az idei Balaton Sound fellépőinek sorát gyarapítja – bár jórészt ezt is a kalózrádiók és füstös partik lányának köszönhetik.
Mar 04
A videón a tavalyi Outlook Feszten már bizonyított kaliforniai wonky kisasszony látható, Daedelusra viszont már csak egy Instagram publikáció futotta. Ismét egy hiba nélkül való mulatságon vehettünk részt, ez azért idekívánkozik.
Feb 27
A Veranda Étterem ‘zabálj annyit kétezerből amennyi belédfér’ menüje után tartottunk hazafelé szombaton, amikor benéztünk az egykori Tűzraktér mögé, ott lőttem pár képet a szifonnal, majd raktam őket össze. Még mindig tetemes kisugárzása van ennek foghíjnak, a graffitikkel, megcsonkított háztömbökkel, eldobált tévével és a Pentagon leányvállalatának tűnő egykori művészeti központtal. A sors fintora, hogy arra ültem le itthon a gép elé, hogy a VI. kerületi önkormányzat épp ki akarja ebrudalni a Tűzraktért a jelenlegi, Hegedű utcai épületéből, ami ellen már egy demót is kénytelenek lettek szervezni. Reméljük, nem kapnak vérszemet a döntéshozók, hogy aztán megint ilyen kísértettelepeket hagyjanak maguk után.
Feb 22
Ha ez lenne a Radiohead legelső albuma, kapkodnák a kritikusok a fejüket. Mivel nem az, és párszor ennél magasabbra helyezték már a lécet, nem véletlen, hogy mindenki többet várt ennél. De azért egy kis esti világfájdalomhoz még mindig jó a The King of Limbs.
Vannak azok a lemezek, amik első hallgatás után még nem fészkelik bele magukat a tudat “gyakori ismétlésre elrendeltetett” feliratú fakkjába. Sőt, vannak azok, amik kifejezetten szeretnek hagymaként viselkedni, és elvárják, hogy a hallgató fejtegesse le egyenként a rétegeket. A Radioheadtől sosem állt távol ez a megközelítés, pontosabban a kétezres évektől fogva nem, és azon belül is negyedik albumukkal, a mértékadó zenei lapok által máig – nagyon jogosan – referenciapontként számon tartott Kid A megjelenésével kötik ezt össze. Itt költözött be a Radiohead-világba az elektronika, ami kinyitotta a kapukat, és teret adott a hagyományos dalstruktúrákon való túllépésnek.
