Furcsa ezt kimondani, de amennyire Gil Scott-Heron volt a mai nap sztárja a Mediawave-nek, annyira volt az én sztárom a Qualitons. Semmi túlzó nincs abban, ha ünnepélyesen rájuk ragasztjuk a legjobb magyar bulizenekar címkét. “Smashing. Truly old school” – mondta mellettem vigyorogva az egyik feka Gillék csapatából. Ez mindent elmond. Meg talán a videó is.
Szóval hazalátogattam Szombathelyre Mediawave ügyben, és hát nem számítottam rá, hogy rögtön majdnem hibátlan élményekbe szaladok bele. Az egész kedd este kezdődött Berger Dalma eddigi talán legkerekebb projektjének, a Volkova Sistersnek erőteljes és szuggesztív műsorával (részletesebben erről itt írtam), és folytatódott tegnap a Messer Chups vérgőzös-ponyva-pszicho showjával, aminek főszereplője a fejük fölé vetített B-movie karaktereken – Frankenstein szörnyével enyelgő pucér nők, űrsisakos majmok, gézzel betekert zombik, meg egy kis Lugosi Béla – túl természetesen a jól szétzengetett szörfgitár volt. Zombie Girl pedig mindig tudja, mikor kell leheletnyire nyitnia a száját.
Csütörtök, Real Your Nature, az eddigi talán legerősebb.
Big big big time.
Nem keveset vártam rá, de megérte – még úgy is, hogy a Bajnokból először a vázam elkészülte, majd az összeszerelés után is elfelejtettek szólni, hogy szevasz, hát lezárult már ez a művelet. Haragudni mégsem tudok, mert bár az alkatrészeket magam válogattam, Kopter arany keze nélkül nem állt volna össze ez a fekete-piros zsivány, aki többet már nem Stella, hanem Borisz. Ami maradt eredeti testéből, az a korábbi Puch Mistral váz, de most már selyemfeketére szinterezve, illetve az eredeti, karcsú stucni. Anatómiája ezeken túl: anodizált piros FIR200 felnik ezüst Miche kerékagyakkal fűzve (hátul flipflop, azaz a kerék megfordításával rögtön fixi lehet belőle), Miche középrész, 44/16-os hajtás, ipari csapágyas pedál, cyclocross fékkarok.
Ami már hazautamkor feltűnt, az a végtelenül halk üzemmód. Én, aki hozzászoktam az országútim zajaihoz, az első váltó rossz átdobója miatti kerregéshez és a legapróbb úthibánál is megcsörrenő lánchoz, mennybe mentem, amikor azt hallottam, hogy nem hallok semmit. Még a racsni is olyan finoman zümmög, hogy öröm hallgatni, de amikor tekerek, meg sem nyikkan a gép. Lopakodik.
Most már nem kell senkinek meggyőznie, hogy nagyvárosban nincs jobb egy singlespeednél. Meggyőztem magam.
Leadtam pár régi alkatrészt, meg kértem újakat. Ez történt ma a frissen nyílt, kettes számú, fixikre és egysebikre specializálódott Bajnok Szervizben. Stella, a 2008 szeptemberében vásárolt kecses-piros Puch Mistral országúti kerékpárom többé se nem piros, se nem országúti: koromfekete lesz és egyetlen lánckerék hajtja majd. Ami marad régi énjéből: váz és stucni, egyébként minden más új lesz őrajta. Ideje volt már, mert nehezen viselem az elvonást. Van is egy érzésem, hogy az átvétel napján egyetlen kurva sort sem fogok a képernyőre vésni.
Pontosabban a Westendben található headquarter az első szinten. Már régóta ráfért az 5800-amra egy firmware frissítés, lassú volt és hibázott gyakran, és mivel napokon belül lepörög az egyéves garancia, eljött az idő. Beadtam, vártam, visszamentem, kártyát behelyeztem – pontosan az ilyen esetek elkerülése okán tárolom ezen az adatokat a telefon helyett -, nevek sehol, importálni sem tudtam őket. “Százból egyszer előfordul” – kaptam a választ, miután visszacsoszogtam rákérdezni. Annyit viszont elértem, hogy ismét villámgyorsan működik, ezen túl önvigaszként telepítettem a Gravity korábban már megvásárolt, nemrég pedig updatelt verzióját, ami nem csak a Twittert kezeli olajozottan és hiánytalanul, de a legújabb geoporn őrületet, a Foursquare-t is. Amin lehet addolni bátran.
Miután megfelelő ujjgémberedést okoztam magamnak azon a politikai nagygyűlésen, amiről be kellett számolnom, örültem, hogy végre a zsebembe csomagolhatom a kezem. Mert hiába ver a nap agyon, kemény március ez. De aztán az egyik közeli autómentes övezetben, az Anker közben belefutottam abba a látványba, ami rendszerint nagyon kedvez a közérzetemnek, és miután egy ismerős jóvoltából pár napig tesztelhetek egy 8 milliméteres fisheye objektívet, nem voltam rest ezt az atmoszférát átmenteni az utókorba.
Megfordultunk a Bringaexpón, mert az jó (ide egy kicsivel többet is írtam róla, mint amennyit itt és most fogok). Egyedül az fért nehezen a fejembe, miért pakoltak be a kiállítás központi helyére egy spinning edzést, gondolom szarul volt megoldva a fűtés, ezért humánerőforrásra támaszkodtak, de mindegy is, a Csepel új bringái eleve sokkal jobban lekötötték a figyelmünket. Nekem meg külön az a hajtómű, amit itt találtam, eredetileg persze nem magyar gyártmány (Tajvanban készül, ha lehet hinni a híreknek, de attól még tartós), cserébe viszont eléggé kellemesen néz ki, és még nem is aggattak rá aranyárat. A héten már hívtam is a Csepelboltot, de még nem tudják árulni a cuccot, a telefon túlvégén nyilatkozó hölgy újabb próbálkozásokat javasolt. Ésakkor képek – többi a folytatásban.
Nem volt szanaszét reklámozva, amit nem is értünk, a szokatlanul korai kezdést még ennél is kevésbé, ettől függetlenül ott voltunk a new york-i Antipop Consortium koncertjén a hajón. Teljeskörű véleményezésem a Quarton olvasható, itt és most röviden annyit: a három fekete elérte azt, hogy a szellős negyedház (körülbelül ennyien lehettek) egy félezres tömeg üdvrivalgását produkálja, és ez nem semmi. Élvezetes műsorral érkeztek – még ha utána rögtön el is szeleltek, valaki mondta is, hogy pár perccel a show után már nekik és cuccaiknak is hűlt helyük volt a backstageben -, és én különösen részrehajlanék, mégpedig Beans felé, aki fantasztikusan hitelesen hozta a freestyle poetry elementaritását letaglózó előadásmódjával (ugye ő a kis kopasz szemüveges fószer az alábbi videóban, amit kivételesen most nem én készítettem). Nagy volt, örültünk.
A booty bass a lecsupaszított zenei alapjaival és szexista szövegeivel a legtahóbb zenei műfajok egyike, ám éppen ennélfogva az egyik legtáncolhatóbb is. Evidens volt, hogy elmenjünk megnézni a stílus emblematikus alakját, aki azzal kezdte a szettjét, hogy a Macbookját befordította a közönségnek, és megmutatta a kocsiját (informátoraim szerint a prosztóság csak egy jól használt álarc nála, a backstageben monoteizmusról és politikáról beszélgettek vele, szóval nem egy hülyével van dolgunk). Amit művelt, az persze hibátlan volt, gettóteknó at its best. Vagyis valami ilyesmi.
